A világ legproduktívabb egyetemei és intézetei (AC a tudományos közlemények száma, FC az intézetek valódi hozzájárulása)

 Sokféle egyetemi rangsor létezik, a legtöbb azonban nem túlságosan komolyan veendő. Egyrészt nehéz reális, objektív mértéken alapuló rangsort kialakítani (nehéz összehasonlítani a különböző tudományos területeket) és az egyetemek eltérő nagysága (hallgatói és oktatói létszáma) nem teszi lehetővé a pontos kalibrációt. A legtöbb rangsor a publikációk és hivatkozások számát, a Nobel (és egyéb) díjas professzorok számát, az egyetemre vonzott kutatási pénzek összegét, az egy oktatóra eső hallgatók számát súlyozva alakít ki sorrendet. Különböző súlyfaktorokat használva készít többé-kevésbé hasonló sorrendet a Times Higher Education World University Rankings, Academic Ranking of World Universities, és a QS World Ranking of Universities. A rangsorolásban olyan szempontok is szerepet játszanak, mint a külföldi oktatók és diákok száma, vagy a munkaadók elégedettsége a végzett diákokkal. Ezeket a sorrendeket kár országok közötti összevetésekre használni, hiszen az ELTE, a Stanford Egyetem vagy a Peking Egyetem adottságai, lehetőségei és feladatai meglehetősen különbözőek. A tudománymetrikai adatokat  azonban, egymáshoz hasonló adottságú régiókban nem árt néha összevetni.

A Nature Index a bruttó természettudományos terméket hasonlítja össze a legrangosabb szakfolyóiratokban megjelenő cikkek számát mérve. Ez nem egy főre eső termék, így aztán nem okozhat meglepetést, hogy a listát a Kínai Tudományos Akadémia vezeti, megelőzve a Harvardot, Stanfordot, MIT-t, Cambridge-t és Oxfordot és a nagy európai kutatási intézeteket, a francia CNRS-t a német Max Planckot és a svájci ETH Zürich-et. A világranglistára az MTA is felkerült, 2015-ben 363., 2016-ban 373., 2017-ben pedig a 415. helyen. A helyezésbeli változásnak nincs jelentősége hiszen egy-egy cikk elkészüléséhez gyakran több év munkája szükséges, a fluktuáció a rangsorban természetes. A helyezés tiszteletre méltó, a Koreai Tudományos és Műszaki Intézet (KIST), a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium, amerikai állami egyetemek (Oklahoma, Kentucky, Tennessee), Európából a Bordaux-i vagy a Milánói Egyetem hasonló helyen van a listán. A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium költségvetése  több mint 420 milliárd forint, ezzel aligha versenyezhet  az MTA, azt persze hozzá kell tenni, hogy nagyon sok titkos (atomfegyver) kutatást folytatnak és ezeknek az eredményeit aligha publikálhatják.

A Nature Index kétféle módon méri az intézeteket. Az egyik pontszám az intézeti társszerzőséggel publikált cikke számát adja össze (AC: Article Count), a másik pontszám csak a társszerzőre eső részt számítja (FC: Fractional Count), vagyis ha az adott cikknek 10 társszerzője van, akkor az  intézet csak az intézetbeli szerzőre eső részpontot kapja meg. Az MTA esetében a fizikusok szállítják a legtöbb cikket, 2017-ben 178-at, de ezek nagy része nemzetközi kollaboráció gyakran több ezer társszerzővel, így a magyarokra eső tényleges cikkszám 13.8. Az orvosi és biológiai kutatások 52 cikkben foglalták össze eredményeiket 2017-ben, ennek 12.85 pont a magyar része. A vegyészek 26 cikkéből 10 a magyarok része. Összességében a három legnagyobb természettudományos terület közel azonos eredményt produkált.

Egy  pozitív jelenség, hogy az MTA nagyon jól beágyazódik a nemzetközi tudományos rendszerbe, a cikkek 90 százaléka nemzetközi együttműködéssel jött létre. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy az MTA-ban a befektetés tízszeres jövedelmet hoz. A nemzetközi együttműködések ráadásul a világ legjobb intézeteihez kötődnek (a francia CNRS 6.7 %, a német Max Planck 3.4%, CERN 5.7 %).

 Az európai ranglista éllovasai

 Az európai ranglistán az MTA a 143. helyen áll, ezzel, mint táblázatunk mutatja a környező országokkal összehasonlítva az élbolyban található. A Cseh Akadémia teljesítménye nagyon a magyar előtt van, a lengyel közel azonos.

Az egyetemeket tekintve jóval borúsabb az eredmény. A legjobb magyar egyetem az ELTE a 388. a rangsorban, a a Semmelweis, a Szegedi, Tudományegyetem a Debreceni Egyetem és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem épp, hogy befért az európai első 500-ba. Ráadásul a cseh, lengyel és szlovén egyetemek is magasan a magyar egyetemek fölött vannak, az osztrák egyetemek pedig messze megelőzik V4-es társaikat. A Wroclawi Egyetem 25000 hallgatóval körülbelül a Debreceni Egyetemhez hasonló méretű, mégis több mint kétszáz hellyel előrébb foglal helyet a tudományos publikációkat tekintve. A világranglista első 500-ba a Wroclawi egyetem sem fért be. 

A Debreceni Egyetemen a természettudományi és orvosi karon több mint 100 egyetemi tanár és több mint 130 docens dolgozik. Az egyetem 2017-ben 80 cikken volt feltüntetve. Ez már önmagában is nagyon gyenge, de a cikkek közül 65 egyetlen, a CERN-i kísérletekhez kapcsolódó együttműködéshez köthető. Az ebben résztvevő néhány kutató munkája nagyra becsülendő, de ezek a cikkek több mint kétezer társszerzővel szinte semmivel nem járulnak hozzá az egyetem tényleges cikkszámához. A Debreceni Egyetemre eső  cikkszám 2017-ben 7. Ez egy 4-5 fős kutatócsoport esetében lehetne elfogadható.

A Nature Index a legjelentősebb, legtekintélyesebb természettudományos szakfolyóiratokban megjelent publikációk alapján készült. A társadalom és az alkalmazott műszaki tudományok nem szerepelnek az összehasonlításban, de aligha okozna nagy változást ha ezeket is belevennék valamilyen mérési módszer alapján. 

 Azon lehetne de aligha érdemes vitatkozni, hogy a cikkek (és idézetek száma) mennyire jól méri az alapkutatás eredményességét. A nagy európai pályázati pénzek elosztásánál, a pályázatok értékelésénél a tudományos cikkek, és azon belül a legjobb szaklapokban megjelent cikkek száma alapvető szempont.

Lassan 30 év telt el a rendszerváltás óta. Az alapkutatásaban is el kellene gondolkozni a jövőn.

Az európai ranglista a térségünkből szemlélve.